Állomás

Nem is tudom, hogy miért pont vonattal érkeztem ide. Megint itt vagyok. Mistycworld. Stefan és Damon lakhelye... Micsoda meglepetésben lesz részük, mivel ők úgy tudják, hogy a sírban rekedtem... Naiv kis h#lyék... Minden férfi az. Talán csak nem akartam feltűnést kelteni. Igen, tudom, ha én megjelenek akkor mindenki észrevesz, de most az a cél, hogy senkinek sem tűnjek fel egészen addig, míg én úgy nem döntök, hogy tudjanak az érkezésemről. Már régen beesteledett, bár ha nappal lenne az sem zavarna, mivel az ékszerem megvéd a naptól, amit még Emilytől kaptam... Ügyes kis találmány...
Hmm, kezdek éhes lenni, leülök az egyik padra, és úgy teszek, mint aki eltévedt, az #dióta férfiak ezt mindig beveszik és majd ha egy #dióta ide téved.... Hát Katherine élvezz, ő meg szenved...- gondoltam vigyorogva.
Leültem az egyik padra, és szomorú szenvedő pillantásokat vetettem a járó-kelőkre, várva, hogy egy buta emberke oda tévedjen...

Lassan sétáltam a vasútállomáson, valami ide vonzott, de f!ngom se volt róla, hogy micsoda. Undorodva néztem a járókelőket, a vonatokat, majd megláttam egy "ismerős" idegent aki egy padon ült.
-Szép esténk van ugye cicus?-kérdeztem ördögi vigyorral, majd míg vártam a válaszát, felé nyújtottam a kezem. Igazából most semmi másra nem vágytam, csak egy kis szórakozásra. Bízva magamban, elkaptam a leányzó karját, és magamhoz vontam. Így néztem a szemébe.

Ahogy azt nézegettem, hogy kinek játsszam el az ártatlan, eltévedt kislányt, egy ismerős hangot hallottam és valaki a karomnál fogva felrántott és magához vont. Dühtől szikrázó szemekkel pislogtam rá. De amikor tekintetünk találkozott, igeeen, Damon volt az. Legszívesebben a karjaiba vetettem volna magam. De... Katherine nem csinál olyat, ezért arcomról semmit nem lehetett leolvasni. Ekkor ugrott be, hogy Damon azt hiszi Kathy halott, és hogy úgy nézek ki, mint a drágalátos Elena...
Ördögi terv kezdett kialakulni a fejemben, ártatlan, de mégis dühös arcot vágtam.
-ide figyelj Damon... ha nem engedsz el... Stefan nem fog neki örülni... szóval azt ajánlom, hogy engedj el vagy sikítok.- nyögtem ki zavartan, s hatalmasra tágult tekintettel pislogtam rá, ami ártatlanságot sugallt, hihetetlen színészi érzékkel rendelkezem, akárkit, akármikor átverek, őket is átvertem, most is át tudom...

A lányka szeme hirtelen felcsillant, majd magyarázni kezdett, hogy sikít ha nem engedem el, még az öcsémet is szóba hozta, akit egyszer még kinyírok de az ráér.
-Miért ki vagy te?-kérdeztem önelégült kacajjal, majd még közelebb vontam magamhoz.
-Tán eltévedtél kedves? Kell egy kis segítség?-vigyorogtam kajánul. Viszont amikor a leányzó szemébe néztem, és ahogy kimondta a nevem...
-Honnan tudod ki vagyok?-sziszegtem, és kissé arrébb vonszoltam, neki toltam a falnak, majd két kezemet a feje mellé támasztottam.
-Gyerünk ki vele, névtelen hercegnő!-követeltem, majd lassan közelíteni kezdtem az arca felé a sajátommal.

Még közelebb vont magához, amit valljuk be jól esett, de nem mutattam ki, kíváncsian vontam fel a szemöldökömet, ahogy érdeklődött, hogy segítségre szorulok. Stefan említésére méregbe gurult, ahogy látom még... mindig érzékenyen érinti. arrébb húzott, neki tolt a falnak és két kezét megtámasztotta. Na jó, elég a jó kislányból, ahogy látom nem ismeri Elenát, de Katherine-re sem emlékszik, vagy csak annyira ütődött, hogy fel sem tűnik neki a hasonlat?
-Miért akarod tudni, hogy ki vagyok?- kérdeztem b#ja hangon, ahogy végig húztam arcán az ujjamat, lassan, érzékien.
-Tudod.... néha jobb a névtelenség... és igen, hogy válaszoljak a kérdésedre, eltévedtem, most érkeztem ide...- mosolyodtam rá bájosan, eljátszva az eltévedt kislányt.
-Csak nem segíteni tudsz?- kíváncsiskodtam tovább.

-Ha te ismersz, szeretném én is tudni legalább a neved, te mesebeli szépség.-mosolyogtam a csípős vissza szólásán. Igazából volt egy olyan sejtésem, hogy őt láttam már valahol, de meg sem rezdültem, mikor végig simított arcomon, egy emlékkép villant be. Katherina, ahogy meghalt. Villám lépéssel ugrottam arrébb a lánytól, miközben szemem villódzni kezdett.
-Ki vagy te?-kérdeztem dühtől fojtott hangon.
-Ha elárulod a neved, talán segítek!-mosolyogtam ravaszul. Vártam, hogy mit fog erre reagálni, miközben én ismerős vonásait próbáltam elűzni a fejem leghátsó zugába.

Nem sokat vártam a leányzó válaszára, valami félelmet érzékeltem a levegőben.
-Ne haragudj, mennem kell.-vigyorogtam rá csábosan, majd sarkon fordultam, még mindig azon agyaltam, hogy ki az a csaj, mikor megérkeztem a külvárosba.

//Külváros/Shadow-i kerek erdő/A kerek erdő//