A kerek erdő

Se eleje se vége ennek a rengetegnek! Nem tudod eldönteni hol is van a közepe, holott kerek erdőről beszélünk! De biztos lehetsz benne, ez nem a leány álmok tündér erdeje! Sötét, mély titkok vannak ott benn! Be akarsz lépni? Hát csak tessék! De én előre szóltam... VESZÉLYES! Soha ne légy egyedül! Keress társat, ha gyenge vagy, ha erős, akkor biztos lehetsz benne, vannak nálad erősebbek is!

Az ember nem tudván hová lép, csak barangol a sűrűben. Az éj lassan leszáll, és farkas üvöltés kél a téli erdőben. Egy kislány sétál erre, bár már nem is olyan kicsi. Olyan tizenhat körül lehet. Erős jelleme, mégis gyönyörű külsője az ő védjegye. Ahogy egyre beljebb halad az erdőben nyomokat vehet észre. Emberi nyomokat, melyet egy férfi hagyott. Ha követi a lábnyomokat ráakadhat egy testre, összeroncsolva, és félig szétszaggatva. Hiszen ez az erdő csupa veszély. Ha mégsem a lábnyomokat követi, akkor pedig valahol az út közepén, és onnan kicsit beljebb megpillanthatja a nagy szürke farkast mely úgy vicsorog rá, és fröcsköli nyálát, mintha csak Elenára várt volna. A lányon múlik, hogy melyik történet fekszik neki jobban, és melyik ösvényre lép majd rá.

A lányka a férfi nyomait követte. Lassan nézegette, de látszott az arcára volt írva, hogy nem tudja beazonosítani a férfit aki holtan hever előtte. Lassan guggol le, hogy még jobban szemügyre vehesse, egy ág hatalmasat reccsen, eltörik, és néhány méterrel a Elenától hull a földre. A lányka csak összerezzen, és feláll. A farkas is hallotta, hogy mi történt, az ebédjénél, így futásnak ered, és nem is olyan sokára Elenával találja szembe magát. Vicsorog, és kaffog a fogával, úgy közelít a lány felé. Elena hátrálhat, vagy kereshet valamit, amivel távol tudja tartani, de a hó körül belül harminc centis az erdőben, így esélytelen, hogy időben találjon valamit. Illetve még egy esélye lehet, hogy segítségért kiált, hátha valaki a közelben tartózkodik és meghallja.

Lassan leereszkedtem egy fa ágára, kerestem a segély kérés forrását, nem sokára meg is leltem. Egy hajadon leányzó, és... Mint az előző csaj. Hihetetlen, leugrottam a fáról, és azonnal a farkasnak estem, elcsaltam a lánytól, majd mikor végleg kikerültünk a látóteréből, egyszerűen a farkasra ugrottam, és úgy fogtam meg, hogy ketté törtem a gerincét. Nem szoktam ilyen fejetlenséget csinálni, de már így is éhes voltam, így a farkas vérét megcsapolva jóllakottan eltüntettem minden nyomot magamról, így sétáltam vissza a lányhoz.
-Szép estét kisasszony. Ilyen késői órán nem célszerű egyedül mászkálni az erdőben.-villantottam meg egy gonosz mosolyt, és vártam, hogy hálát rebegjen itt nekem.

A csajszi hálát rebegett, és...MAGÁZOTT...te jó ég, mit tettem...
-Figyelj, maradjunk a tegezésénél Elena, jobban járunk. Egyébként nem kell megköszönnöd, egy ilyen csinos lányért bármit megtennék.-elővettem az ellenállhatatlan mosolyomat, majd közelebb léptem hozzá.
-Damon Dalvatore-hoz van szerencséd.-vigyorodtam el, majd karomat nyújtottam a leányzónak.
-Esetleg megengeded, hogy elkísérjelek a további utadon?-kérdeztem szenvtelenül.

A csajszi még egyszer köszönetet mondott, én pedig megráztam a fejem.
-Na ha már ilyen szépen össze hozott minket a sors, akkor veled tartok.-villantottam egy újabb gonosz mosolyt, majd Elena kérdezgetni kezdett.
-Nem tudok arról, hogy lenne testvérem.-mondtam fellengzősen, hiszen az öcsikém az én szememben egy kis senki. Végül meggondoltam magam.
-Bár ha jobban bele gondolok, van. Egy öcsém, Stefan.-mondtam ki úgy a nevét, mint ha leprás lenne. Kaptam egy újabb kérdést, és felnevettem.
-Szerintem szabad országban élünk, jogom van bármerre sétálgatni, úri kedvem szerint.-vigyorogtam a csajra, majd megkérdeztem.
-Miért lett eleged a városból?

Lassan sétálni kezdünk az erdőben, szép volt Elena, és mondjuk meg a tutit, a vére is lázba hozott, de most nem akartam semmi őrültséget tenni, Stefant inkább hanyagoljuk, semmi kedvem a szent öcsikémről beszélni, így úgy is nyilatkozom róla.
-Meséld el, mi az a sok dolog.-kértem, majd lassan átkaroltam a vállát, bízva abban, hogy nem fog eltaszítani magától, a halandók egyszerű baráti gesztusnak vélhetnék, de az én szándékom más volt. Közel akartam tudni, figyelni minden rezdülésére, annyira emlékeztetett Katherine-re. Csak a haja árnyalata volt egy kissé sötétebb.

Elena nem válaszolt a kérdésemre, vagyis hárított, elég erőteljesen, csak megrántottam a vállam, hogy felőlem azt mond amit akar. A második mondatra, csak megálltam, és szembe fordítottam magammal a lányt. Mélyen a szemébe néztem, és kiterjesztettem az erőm.
-Semmi nem érdekel ennyire, mint te Elena!-suttogtam rekedtes hangon, majd elengedtem a tekintetét, nem akartam minden erőmet rápazarolni, majd lesz még időm a csajjal játszani.
~Stefan, már nem vagy egyedül!~küldtem neki mentálisan, és gonosz kacaj is társult hozzá. Végül elengedtem Elenát, és így sétáltunk tovább.

Nem manipuláltam Elenát, egyszerűen csak kényszerítettem arra, hogy meghallgasson, ezután el is engedtem. Majd a lány kedves hangján szólalt meg, így sétáltunk tovább. Jó sokáig csendben sétáltunk, végül Elena törte meg a csendet.
-Ó erre egyszerű válaszolni. Pár napja költöztem ide, az idegesítő öcsémmel.-mondtam monoton hangon, hiszen Elenának semmi köze ahhoz, hogy közel fél évszázada életben vagyok, vagyis mégsem.

-Nem egyáltalán nem bírom az öcsikémet, és nem nem akarok róla beszélni.-fejeztem be a Stefanos témát.
-Egyébként, ha minden második lány ilyen szép, mint te, akkor egész könnyen meg fogom szokni ezt a helyet.-vigyorogtam, mivel Elena kicsit kíváncsibb volt a kelleténél, így én is kicsit kérdezgetni kezdtem.
-A város melyik részén laksz? Hány éves is vagy? Suliba jársz?-minden kérdésemben volt valami apró piszkálódó él, hogy észre vegye, mégsem társalogni jöttem csak egyszerűen megmentettem, és pont.

Elena minden kérdésemre válaszolt, csak csendben hallgattam, és sétáltunk egymás mellett. Így volt rendjén. Nem kérdeztem semmit, csak haladtam mellette.
-Igen, elégedett.-húztam gunyoros mosolyra a számat, és többet nem szólaltam meg. Jó volt ez így, mert tudtam gondolkodni. Gondolkodni, hogy kire hasonlít annyira Elena. Végül kis szünet után beugrott.
Katherine-re emlékeztet, és ha így jobban megnézem, csak egy kicsit különböznek. Elena szemrevalóbb, és kicsit sötétebb kontrasztja van a bőrének, de így talán nekem is jobb. Oldalt pillantottam, és elkaptam ahogy a lány haja ellibbent a nyakáról. Lenyűgöző volt.